Péter akadálytalanul foglalhatta el nagybátyja trónját. Péter király (1038-1041) intézkedései az István által megkezdett út folytatását ígérték: egyházakat alapított, törvényt és okleveleket adott ki, pénzt veretett, adót vetett ki. Mindezt azonban, ellentétben Istvánnal, a sajátos magyar viszonyokat figyelmen kívül hagyó türelmetlen erőszakossággal tette, s ezért csakhamar feloldhatatlan ellentétek alakultak ki a király és a magyar társadalom egésze között. Az egyháznagyok s a világi előkelők összeesküvést szőttek a zsarnoknak bélyegzett Péter ellen, s letaszították trónjáról. Péter családjával együtt III. Henrik német királyhoz menekült, tőle remélve támogatást a hatalom visszaszerzésére. Az előkelők Péter helyett István sógorát, az alighanem a kabar törzsfői családból származó Sámuelt választották királlyá (1041-1044). Egyesek a törzsi szabadság helyreállítását, mások a kiegyensúlyozott istváni politika felújítását várták Sámuel uralmától. Az ellentétes elvárásoknak Sámuel képtelen volt megfelelni, s helyzetét tovább súlyosbította, hogy szembe kellett néznie a Pétert támogató III. Henrik katonai fenyegetésével. Sámuel Henriket hol katonai akciókkal, hol béketárgyalásokkal próbálta eltántorítani - sikertelenül - a beavatkozástól, az időközben fellépő belső ellenzékének képviselőit pedig lemészároltatta. Ilyen előzmények után került sor III. Henrik támadására, melynek során Sámuel Ménfőnél csatát vesztett, s menekülés közben megölték.

A trónjára német segítséggel visszatérő Péter király (1044-1046) hűbéreskü letételével hálálta meg III. Henrik támogatását. Magyarország hűbéres tartomány lett, s ez az istváni mű teljes megtagadását jelentette. Az előkelők sikertelen és véresen megtorolt összesküvései után végül népi felkelés vetett véget 1046-ban Péter uralmának. Miközben az országnagyok Péter letételéről és az István által megvakíttatott Vazul száműzetésben élő fiainak hazahívásáról tanácskoztak, a Tiszántúlon a pogány érzelmű Vata vezetésével a köznép fellázadt. A történeti köztudatban pogánylázadásként élő megmozdulás egyszerre irányult az állam és az egyház intézményei és képviselői ellen. A pogánylázadás áldozatai között az elfogását követően megvakított s csakhamar meghalt Péter király és a korszak egyik kiemelkedő alakja, a hazatérő Vazul-fiak fogadására induló Gellért csanádi püspök is ott volt. A megüresedett trónt Vazul középső fia, András herceg foglalta el, bátyja, a pogány Levente háttérbe szorulásának okai nem ismertek. I. András király (1046-1060) elfojtotta a pogánylázadást, s az országot István példáját követve kormányozta. 1055-ben apátságot létesített Tihanyban, melynek alapítólevele az első eredetiben fennmaradt magyar oklevél. Ennek latin szövegében számos magyar szó és egy mondattöredék is olvasható, melyek becses nyelvemlékké teszik az oklevelet.

Oldal: Trónviszályok (1038 után)
Magyartörténelem. - © 2008 - 2024 - magyartori.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat