Kalandozó hadjáratoknak vagy kalandozásoknak nevezik azokat a katonai vállalkozásokat, amelyeket a honfoglalást követően a magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970között bizonyosan, legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek, ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. Mutatnak nyomok északi (fehér horvátok) és déli (horvátok, szerbek) irányú hadjáratokra is de ezek részleteiről nincs információnk. A IX. század végén, X. század elején a Kárpát- medencében letelepedő magyar törzsi társadalom vezetői, fegyveres kíséretük fenntartásának céljából indítottak a korban állandósuló, zsákmányszerző portyákat, melyeket a magyar történetírás Kalandozó Hadjáratoknak nevez. Annak ellenére, hogy a hadjáratok kezdeti célja a zsákmányszerzés, fosztogatás volt, később a bizonytalan, sokszor anarchikus bel-, és külpolitikán felülemelkedni kívánó Nyugat- európai uralkodók szívesen alkalmazták zsoldosként az Európaszerte rettegett magyar harcosokat ügyeik rendezésére. Végül ez vezethetett a Kárpát- medencébe vissza- visszatérő magyarok harcmodorának kiismeréséhez, melyet az első vereségek közvetlen okaként tartunk számon.