Az i. e. 26 század és az i. e. 22 század között lezajlott globális éghajlatváltozás miatt a finnugor őshaza területén a növényföldrajzi határok észak felé tolódtak, ezért az egyes finnugor csoportok vándorlásba kezdtek. A finn csoportok nyugat felé - továbbra is a lombos erdő lakóiként -, a szamojédek délkelet felé - és így továbbra is a tundra lakóiként -, az ugorok viszont helyben maradtak, de lakóhelyükön a lombos erdőt felváltotta a ligetes sztyeppe, s ezért az ugorok életmódot váltottak.
Magna Hungaria a régebben feltételezett magyar őshaza latin neve. Létezéséről Julianus barát tudósított 1236-ban. Őt megerősíttte Giovanni da Pian del Carpini is. Plano Carpini egyik első tanítványa volt Assisi Szent Ferencnek. 1221-ben német területeken ő kezdte a ferences rend megszervezését. Később Spanyolországban és Szászországban is tevékenykedett.
Levédia
Levédia a magyarság egykori szállásterülete és első ismert fejedelemsége a 8. század közepe és a 9. század közepe közötti időszakban. A Fekete-tengertőlészakra, a Don és a Donyec folyók között terült el. A történetírók az első uralkodójáról, Levedi fejedelemről nevezték el.
A Magna Hungariaból érkező magyarság 750 körül telepedett le e Kazár Kaganátusfennhatósága alá tartozó területen, ahol kazár mintára kettős fejedelemséget hoztak létre.
Etelköz
670 körül a Fekete-tengertől északra levő sztyeppén nagy változások történtek. Felbomlott az onogur-bolgár birodalom, amelyik alapítójának, Kuvratnak a halála után fiai irányítása alatt állt. Az ő viszályukat kihasználva a kazárok és magyarok benyomultak területükre, a bolgárok több csoportra szakadtak. A volgai bolgárok Kotrag vezetésével északkeletre a Volga vidékére, adunai bolgárok Aszparuh vezetésével délnyugat felé a Duna vidékére, egy másik csoportjuk pedig Kuber vezetésével a Kárpát-medencébe költözött, ahol az Avar Birodalom hűbérese lett. A magyarok ekkor foglalták el Etelközt, a nagyjából a Duna és a Dnyeper közé eső területet.